A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni (Ptk. 243. § (1) bekezdés). A szerződéskötéskor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a jellege a szerződésből vagy a szerződéskötés körülményeiből egyértelműen kitűnik (Ptk. 243. § (2) bekezdés). Foglalóval elvileg bármilyen szerződést lehet biztosítani, a gyakorlatban mégis a leggyakrabban az adásvételi szerződés esetében fordul elő foglaló kikötése. Foglalót az előszerződésben is ki lehet kötni, ez esetben a foglaló jogkövetkezményeit az előszerződés megszegése esetén – vagyis, ha valamelyik fél az előszerződés ellenére a szerződés megkötését megtagadja – lehet alkalmazni. Foglalót csak a szerződés létrejöttével egyidejüleg lehet adni. Nem minősülhet foglalónak az az összeg, amelyet a vevő vételi szándékának komolyságát bizonyítandó egy egyszerű átvételi elismervény ellenében szerződéskötés nélkül ad át az eladónak. De ugyanígy nem foglaló az az összeg, amelyet már a szerződés létrejötte után adnak át. A szerződés érvényessége illetve hatályossága előfeltétele a foglaló érvényességének és hatályosságának. Az érvénytelen szerződést a foglaló adása nem teszi érvényessé, ez esetben a foglaló kikötése is érvénytelen. A hatályba még nem lépett szerződésben kikötött foglaló a szerződéssel egyidőben lép hatályba. Az átadott összeget vagy ritkábban dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha a felek kifejezetten így rendelkeztek illetve a szerződéskötés körülményeiből ez következik. Még a szerződésben kifejezetten foglalóként feltüntetett összeg tekintetében is helye van ellenbizonyításnak.
Ha a szerződést teljesítik, a foglaló összegét a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló a beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár (Ptk. 244. §). A foglaló tipikus példája, amikor az adásvételi szerződés megkötésekor a vevő a vételár bizonyos részét foglalóként átadja az eladónak. Ha minden rendben megy, és a felek kölcsönösen teljesítik a szerződést, akkor a foglaló beszámít a vételárba, tehát a vevőnek csak a fennmaradó hátralékot kell megfizetnie. Ha foglalóként nem pénzt, hanem más olyan dolgot adnak át, amelyet a vételárba nem lehet beszámítani, úgy a vevő köteles a teljes vételárat megfizetni, teljesítése esetén pedig az eladó köteles a foglalóként átadott vagyontárgyat visszaadni. Ugyancsak vissza kell adni a foglalót – legyen az pénz vagy más dolog – ha a szerződés egyik félnek sem felróható okból – például mert a vevő nem kapott megfelelő összegű bankhitelt – vagy mindkét félnek felróható okból szűnik meg.
A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszafizetni (Ptk. 245. § (1) bekezdés). Ez a rendelkezés adja a foglaló biztosíték jellegét azáltal, hogy a szerződésszegő felet konkrét anyagi hátránnyal sújtja. Az a vevő ugyanis, aki a megkötött szerződést nem teljesíti az általa adott foglalót elveszti, az eladó pedig szerződésszegése esetén a foglaló kétszeresét köteles visszafizetni. Ugyanakkor a foglaló elvesztése illetve kétszeres visszafizetése nem mentesíti a felet a szerződésszegés egyéb jogkövetkezményei alól (Ptk. 245. § (2) bekezdés). Súlyos tévhit az, miszerint a foglaló jogkövetkezményeinek alkalmazása esetén bármelyik fél mentesülne a szerződésben kikötött kötelezettségei alól. A foglaló jogkövetkezményeinek alkalmazása nem jogosítja fel egyik felet sem az elállásra. Ha a foglalóval biztosított adásvételi szerződés teljesítését valamelyik fél alapos ok nélkül megtagadja, úgy a másik fél követelheti az érvényes szerződés teljesítését. Ez esetben a foglaló elvesztésére vagy kétszeres visszafizetésére való hivatkozással nem mentesül a fél a szerződés teljesítése – vagyis egyik oldalon a tulajdonjog átruházása és a birtokbaadás, másikoldalról a vételár megfizetése – alól. Ugyanakkor ha a sérelmet szenvedett fél a szerződésszegés miatt kártérítési igényt érvényesít, úgy a foglaló a kártérítésbe beszámít. A foglaló erejéig a kár mértékét nem kell bizonyítani, azonban az ezt meghaladó kár az általános szabályok szerint bizonyítandó.
A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti (Ptk 245. § (3) bekezdés). Azt, hogy mit kell túlzott mértéken érteni csak az eset összes körülményének mérlegelésével lehet eldönteni. Természetesen alapvető szerepe van a foglaló és a szolgáltatás – a legtöbb esetben vételár - közötti aránynak. A gyakorlat a vételár 10-20 %-ban kikötött foglalót általában elfogadhatónak találja. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a foglaló a biztosíték és a kárátalány szerepét is betölti. Ebből következően a fenti arányon túlmenően a foglalónak abszolút mértékben is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a feleket a szerződésszegéstől visszatartsa, illetőleg, hogy az esetleges szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél kárait kompenzálja. Erre tekintettel viszonylag kisebb értékű szerződéseknél a fentinél nagyobb arányú foglaló sem tekinthető eltúlzottnak.
